A magyar külpolitikában 1990-ben kialakult három fõ cselekvési irány között sikerült helyreállítani az egyensúlyt. Az euro-atlanti integráció, a regionális együttmûködés és a nemzetpolitika vonatkozásában a legfõbb kérdésekben külpolitikai egyetértés áll fenn a parlamenti pártok között, amit a MÁÉRT záródokumentumának elfogadása is tükröz. Az integráció számos vonatkozásban érzékenyen hat a regionális politikára, azon belül a nemzetpolitikára. Ezen belül az egyik legfontosabb a schengeni kérdéskör, amelynek ismertetésére és megvitatására a MÁÉRT-en és annak szakbizottsági keretein belül mód nyílt. A szomszédsági kapcsolatok és a nemzetpolitika relációját tekintve számos alkalommal léptünk fel az egyensúly kimunkálása érdekében. Olyan szimbolikus események említendõk itt, mint a párkányi híd, vagy az aradi szoborcsoport kiszabadulása, vagy olyan tényleges együttmûködést is tükrözõ területek, mint a Szlovéniával létesítendõ vasúti összeköttetés, vagy a horvátországi újjáépítésben való együttmûködés. Az új minõségû szomszédsági kapcsolatok nem csupán a magyar külpolitika vívmányai, hanem a szomszédos országokban bekövetkezett belpolitikai fordulatok (Szlovákia, Románia) is nagymértékben befolyásolták. Az ezekben az országokban bekövetkezett belpolitikai fordulat kockázatai nem múltak azonban el, pl. a Romániából érkezõ hírek szerint az idei év belpolitikai eseményei komolyan próbára tehetik a magyar-román kapcsolatrendszert, és így a romániai magyarság és Magyarország kapcsolattartását is.

A magyar kormány kezdetektõl különleges aktivitást fejtett ki a Délkelet-Európai Stabilitási Egyezmény céljainak megfogalmazásában és magvalósításában. A Stabilitási Egyezmény elsõ fontos rendezvénye a szegedi konferencia volt, ahol a szerb ellenzéki önkormányzatok vezetõi találkozhattak a Stabilitási Egyezményben részt vevõ kormányok, intézmények, nyugat-európai önkormányzati szervezetek képviselõivel. A magyar kormány is csatlakozott a szegedi önkormányzat által tett alapítványhoz. Az így létrehozott másfélmillió dolláros alap az ellenzéki szerb önkormányzatokat hivatott segíteni, különös tekintettel a humanitárius segítségnyújtásra. A "szegedi folyamat" azért is fontos, hogy mutassa Magyarország elkötelezettségét a magyar-szerb viszony jövõje iránt. Magyarország továbbra is komoly szerepet kíván játszani a Stabilitási Paktum munkájában, ez év elsõ felében a demokrácia és az emberi jogok kérdésével foglalkozó munkaasztal társelnöki tisztjét töltjük be.

A magyar kormány üdvözli és támogatja az erdélyi történelmi egyházak kezdeményezését egy alapítványi egyetem létrehozására. A romániai magyarság megmaradásának alapvetõ feltétele a Románián belüli anyanyelvû oktatás teljes spektrumának megteremtése. Azoknak a fiataloknak a többsége, akik Magyarországon végzik el az egyetemet, soha nem tér vissza szülõföldjére. Továbbra sem mondtunk le az állami magyar egyetem létrehozásáról, de látjuk, hogy ennek megteremtését még adminisztratív akadályok késleltetik. A magyar kormány ezért támogatja az ez évi költségvetésben 2 milliárd forinttal az alapítványi egyetemet.

A szabadságharc 150. évfordulóján kiszabadult Szabadság-szoborcsoport nemcsak az erdélyi magyarság, hanem Magyarország felé is gesztus értékû volt.

Kiemelt támogatást nyújt a magyar kormány a beregszászi fõiskolának, és komoly forrásokkal segíti kb. 12.000 ember termõföldhöz jutását - elõsegítve ezáltal a kárpátaljai magyarok szülõföldön való megmaradását.

A háborúban lerombolt Duna-menti magyarlakta területeken a magyar állam jelentõs felelõsséget és terhet vállalt az újjáépítésbõl. A kopácsi és a kórógyi templom, az újbezdáni és vörösmarti mûvelõdési ház újjáépítése, az eszéki magyar oktatási és mûvelõdési központ megnyitása, valamint a horvát és magyar elektromos rendszer összekötése komoly eredménynek számítanak.

A Zalaegerszeg-Muraszombat vasútvonal közös újjáépítése, illetve a lendvai mûvelõdési ház, magyar kulturális központ létrehozása számítanak a legfontosabb eredményeknek.

Nincs lényegi változás az ausztriai és az Európában, illetve a tengerentúlon élõ magyarok helyzetében. A nyugati magyarság körében növekszik az igény az anyanyelv és az identitás megõrzését szolgáló anyaországi szolgáltatások iránt. Elsõ lépésként az Apáczai Csere János Közalapítvány tíz tanárt képez ki szórvány-oktatói munkára, és közülük ötnek finanszírozza egy éves külföldi oktatói munkája részbeni költségeit.

Összességében, a Határon Túli Magyarok Hivatalának közigazgatásba való beágyazottsága, határon túli magyarok kérdéskörének megjelenítése a magyar államigazgatásban sokkal hatékonyabbá vált, sokkal érdemibb lett a szaktárcák ez irányú munkája. Mindez lehetõvé tette a Határon Túli Magyarok Hivataláról szóló 1992-es kormányrendelet érvényre juttatását, amely egyik legfontosabb feladatként a kormányzati munka koordinációját határozta meg a hivatal számára.

A kapcsolattartás területén alapvetõen új fejezetet nyitott a Magyar Állandó Értekezlet 1999. februári megalakulása. E politikai konzultációs fórum létrejöttét a határon túli magyar szervezetek erre irányuló egyértelmû elvárásai mellett az tette lehetõvé, hogy a korábbi magyar-magyar csúcstalálkozókon teljes konszenzus alakult ki a parlamenti párok és a kormányzat képviselõi között abban, hogy a magyar-magyar kapcsolatokat intézményesíteni szükséges.

Az Országgyûlés 26/1999. (III. 26.) OGY határozata üdvözölte a MÁÉRT megalakulását és felkérte a Kormányt a MÁÉRT mûködési feltételeinek biztosítására, a feladatok megfogalmazására és a végrehajtás mechanizmusának kidolgozására. A Kormány az 1079/1999. (VII.7.) kormányhatározatban intézkedett a feladatok végrehajtását szolgáló szakértõi bizottságok létrehozásáról. Ennek nyomán hat szakértõi bizottság alakult. A bizottságok elnökei a területileg illetékes tárcák államtitkárai, helyettes államtitkárai, illetõleg az oktatási tárca estében miniszteri biztos. A titkársági munkát és egyben a tevékenység koordinálását a HTMH munkatársai végzik. A bizottságokat a kormány szakértõi, a MÁÉRT-ben résztvevõ határon túli magyar szervezetek és a magyarországi parlamenti pártok által delegált szakértõk alkotják. 1999 szeptemberében és októberében a bizottságok megtartották alakuló ülésüket, meghatározták munkarendjüket és a legsürgõsebbnek ítélt feladatokat. A szervezeti kérdéseken túl a bizottságok többségében konkrét kérdéseket is megtárgyaltak és megszülettek az elsõ, tartalmilag is értékelhetõ eredmények.

Ezután került sor a MÁÉRT második, 1999, november 11-12-ei ülésére, ahol Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter, Németh Zsolt politikai államtitkár és Szabó Tibor a HTMH elnöke elõadásait követõen a szakbizottságok elnökei beszámoltak az addig elvégzett munkáról. Az ülésen - a februári találkozóhoz hasonlóan - részt vettek a parlamenti képviselettel rendelkezõhatáron túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a magyar parlamenti pártok képviselõi.

Az EU Integrációs Szakértõi Bizottság elnöke (Dienes-Oehm Egon, a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának helyettes vezetõje), arról adott tájékoztatást, hogy a Bizottság állandó témájaként fogja vizsgálni a következõ kérdésköröket: a közép-kelet-európai régió integrációs folyamatának általános helyzete, különös tekintettel az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalásokra, illetõleg mindezek hatása a határon túli magyarságra; a külsõ határok ellenõrzése; vízumpolitika; regionális együttmûködés. E témákon felül a Bizottság - érintve a más szakértõi bizottságok kompetenciáit - a következõ kérdéseket is napirendjére tûzi: az állampolgársági politika, ide értve a határon túli magyarok jogállására vonatkozó kérdéseket is; bevándorlás-politika és letelepedés; menekültügy; a határon túli magyarok Magyarországon történõ munkavállalásának kérdései.

Az Állampolgársági és Önkormányzati Szakértõi Bizottság elnöke (Kontrát Károly politikai államtitkár, BM) beszámolt arról, hogy az alakuló ülésen elkezdték a "határon túli magyar" jogi fogalmának körvonalazását. A "határon túli magyar" jogi fogalmának definiálása során a bizottsági tagok több fogalmi elemet javasoltak: így indítványozták a nyelvismeret, a származás, az egyházi nyilvántartás felvételét a definíció elemei közé.

A kettõs állampolgárságról különbözõ volt a jelenlévõk véleménye. Voltak olyan álláspontok, melyek kívánatosnak tartották a magyar állampolgárság biztosítását a határon túli magyarok számára. Más álláspontok szerint a többes állampolgárság ügyét nem kell összekapcsolni a határon túli magyarok jogállásának kérdéskörével.

A Gazdasági Szakértõi Bizottság elnöke (Fónagy János politikai államtitkár, GM) beszélt a Bizottság által kidolgozott ajánlásokról, amelyeket a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok intenzívebbé tétele céljából fogalmaztak meg a Kormány számára.

Az alakuló ülésen áttekintették Magyarország közvetlen szomszédaival fenntartott kereskedelmi kapcsolatait. Ezekkel a határon túl élõ magyarok zömét magukban foglaló országokkal a gazdasági kapcsolatfejlesztés természetes és kiemelt célja a magyar kormány stratégiájának.

Az Oktatási Szakértõi Bizottság elnöke (Gál András Levente miniszteri biztos, OM) beszámolt arról, hogy az alakuló ülésen konkrét javaslatok születtek a határon túli magyar oktatásügy fejlesztéséhez kapcsolódó feladatokra vonatkozóan.

A Kulturális Szakértõi Bizottság elnöke (Várhegyi Attila politikai államtitkár, NKÖM) tájékoztatott arról, hogy a Bizottság átfogó, a határon túli irodalomra, mûvészetekre, közgyûjteményekre, közmûvelõdésre, a mûkedvelõ mozgalmakra stb. kiterjedõ elemzések elkészítését tûzte ki célul, amelyek alapján pontosan megfogalmazza majd a magyar kultúra és annak intézményrendszere fejlesztésének fõ, javasolt irányát. Ugyancsak elhatározták egy intézményi kataszter felállítását.

Megállapították, hogy minden konkrét intézkedésnél számolni kell a költségvetés teherbíró képességével és a magyar társadalom toleranciájának jelenlegi szintjével, valamint óvakodni kell a meggondolatlan lépésektõl, túlzott várakozások felkeltésétõl.

A határon túli magyarok helyzetében beállt javulást lehetõvé tevõ körülmények alakultak ki néhány szomszédos államban, azonban a meglévõ pozitív elmozdulás (pl.: párkányi híd újjáépítésérõl szóló megállapodás, aradi Szabadság-szobor kiszabadulása stb.) ellenére itt is egy sor aggodalomra okot adó esemény (szlovákiai kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény, romániai nacionalista hullám stb.) történt.

A MÁÉRT második ülése tanúbizonyságot tett arról, hogy alapvetõ nemzeti ügyekben szükséges és megteremthetõ a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyar parlamenti képviselettel rendelkezõ szervezetek valamint a nyugati magyarság képviselõi közötti nemzeti konszenzus. A határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvényi szabályozás szükségességének konszenzusos elfogadása fontos lépést jelent a magyar-magyar integráció szimbolikus és gyakorlati megvalósítása felé.

A résztvevõk felszólalásaiból egyértelmûvé vált, hogy a szakértõi bizottságok létrehozását, mûködésük megkezdését a Magyar Állandó Értekezletet, mint a párbeszéd intézményesülését, nagy jelentõségû eseményként értékelik Magyarországon és a határon túli magyarok köreiben egyaránt.

A kormányprogramnak megfelelõen a Kormány jelentõsen növelte 1999-ben a határon túli magyar közösségek anyagi támogatását. Ennek megfelelõen a "kisebbségi koordinációs keret" 83 M Ft-ra (1998-ban 25 M Ft) az Illyés Közalapítvány rendelkezésére álló keretösszeg 817,9 M Ft-ra (1998-ban 506 M Ft) növekedett. Kis mértékben csökkent az Új Kézfogás Közalapítvány költségvetési támogatása, tekintettel arra, hogy a támogatási rendszer bizonyos mértékû átalakítása volt napirenden 1999-ben, és a térségbe induló gazdasági segítség komplex áttekintését kellett elvégezni. A növekedés az igényekhez képes kisebb mértékû volt, hiszen pl. az Illyés Közalapítványhoz 1998-ban beérkezõ 1940 pályázattal szemben 1999-ben októberig 2892 pályázatot nyújtottak be. Az 1998. évi 1182 pályázattal szemben 1999-ben 1358 pályázatot támogatott a közalapítvány.

Az Illyés Közalapítvány rendelkezésére álló összeg növekedése lehetõvé tette, hogy az oktatási és kulturális intézményfejlesztés területén stratégiai beruházásokat finanszírozzon. Az 1999. évi növekvénybõl megemelt mintegy 400 M Ft központi keret 47 %-a infrastrukturális beruházásokra ment, 40 %-át intézményfejlesztésre, intézmények mûködtetésére, 13 %-a rendezvények, kiadványok finanszírozására fordították.

Az Új Kézfogás Közalapítvány, amely 1999-ben 302,3 M Ft-tal gazdálkodott, szintén új stratégiával indul 1999-ben. Az eddigi magas mûködtetési költségek, elaprózott támogatások és szûk körben való ismertség korlátain kívánt változtatni. A szervezet költségtakarékos mûködtetésének bevezetése, a kapcsolatok felvétele a hazai és határon túli szakmai szervezetekkel, valamint az új prioritások meghatározása úgy tudták átalakítani a támogatás mechanizmusát, hogy kisebb támogatások helyett inkább a háttér megteremtése, a források felkutatása, az információhoz jutás biztosítása került elõtérbe. Hangsúlyt helyez a közalapítvány a térítés mentes alapszolgáltatásokra, makro- és mikroprogramok finanszírozási lehetõségeire. Magyarország európai integrációs elõnyeit felhasználva információt és tapasztalatot továbbít a határon túli magyar vállalkozók felé. A korszerû ismeretekkel rendelkezõ határon túli magyar vállalkozói középosztály létrejöttét tudja ezáltal segíteni. A közalapítvány stratégiai céljai közé tartozik még a határon túli magyar vállalkozások mûködési feltételeinek javítása, versenyképességük növelése, az adott ország és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok erõsítése, a tudás és technológiai transzfer, valamint az addicionális források bevonásának elõsegítése. A közalapítvány egyik legjelentõsebb programja a kárpátaljai föld és mezõgazdasági vagyonprivatizációs program, melynek célja, hogy az ukrajnai törvényes keretek lehetõségével élve segítse a kárpátaljai magyarságot földtulajdonhoz juttatni.

Az 1998. évi 1162/1998. (XII.17.) sz. határozat hozta létre az Apáczai Közalapítványt a határon túli magyar oktatásért. A közalapítvány célja a határokon túl élõ magyar közösségek és a szórványmagyarság felsõoktatásának, szakképzésének és pedagógus-továbbképzésének elõsegítése és támogatása.

A közalapítvány 1999-ben 500 M Ft-al gazdálkodott. Múlt évi tevékenységük során a rendelkezésükre álló összeg teljes lekötése megtörtént, s a kapott támogatás 90 %-a két nagy programra (infrastrukturális fejlesztés és háttérintézmény kialakítás) fordítódott. Az intézményrendszer szempontjából meghatározó lehet a nagyváradi Sulyok István Református Fõiskola, a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémia, a Kárpátaljai Magyar Tanítóképzõ Fõiskola támogatása. Ezeknek az intézményeknek a támogatásával az alapintézmények létrehozásának alapelvét segíti a közalapítvány.

1999. november 27-én alakult meg a Magyar Ifjúsági Konferencia és egyidejûleg született az Ifjúsági és Sportminisztériumban döntés arról, hogy 2000-ben - a tárca költségvetésétõl függõen - 70 M Ft-ra tervezett alap áll rendelkezésre a határon túli ifjúsági programok finanszírozására.

Az erdélyi magánegyetem beruházásainak finanszírozására biztosított 2 Mrd Ft kezelését a HTMH-ban mûködõ iroda végzi.

A bilaterális diplomáciai munkába fõként a vegyes bizottságok révén kapcsolódik be a HTMH. A Hivatal elnöke adja a magyar társelnököt a magyar-szlovén és a magyar-horvát kisebbségi vegyes bizottságok élére, illetve a magyar-román vegyes bizottság kisebbségi albizottságába.

A Magyar-Ukrán Vegyes Bizottságban, valamint a most alakult Magyar-Szlovák Vegyes Bizottságban a HTMH elnöke a magyar társelnök helyettesi tisztét tölti be. A Hivatal a Külügyminisztérium illetékes területi fõosztályával, valamint az érintett szaktárcákkal szorosan együttmûködve készíti elõ a vegyes bizottsági üléseket.

1999 folyamán horvát, román, szlovák, szlovén és ukrán relációban került sor kisebbségi vegyes bizottsági tárgyalásra. Az 1999-ben indult Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság mûködése hatékonynak mondható, hiszen az oktatási, kulturális valamint az újólag megalakult regionális vegyes bizottsági munkához is alapul szolgál. A vegyes bizottság által jóváhagyott ajánlásokat a felek kormányaik elé terjesztik, ami elõrelépést jelenthet az alapszerzõdésbe foglalt feladatok megvalósításában. Ugyanakkor a szlovák fél még mindig óvatos, ha kisebbségek ügyérõl van szó, amit az is bizonyít, hogy a szlovák kormányhatározat elsõsorban nem az ajánlás végrehajtásáról, hanem a végrehajtás elemzésérõl, tanulmányozásáról szól. A Magyar-Román Kisebbségi Vegyes Bizottsági munka a partner kooperációs készségének hiányosságai miatt nem az általunk kívánt hatékonysággal és egyelõre formális elemekre korlátozva folyik.